Rólunk mondták
Gáláról:
„Nagyon köszönöm a vasárnap estét, csodálatos volt! Nem tudtuk sajnos megvárni a végét, de Zsolt nevében is gratulálok.
Mindenki csoda-klassz volt, nekem mégis az első tetszett a legeslegjobban. Amikor megláttam Parvatit (még az előtérben) a rózsaszínbe öltöztetett angyalkával, teljesen elérzékenyültem! Aztán felcsendült a zene (tökéletes választás!) és megjelentek a baba-mama párosok, ami már önmagában is felkavaró és gyönyörű volt. Egy darabig megilletődötten szipogtam, az első igazi könnycseppem csak akkor csordult ki, amikor Te is felkaptad Balázskát, és együtt ringatóztatok-táncoltatok.
Annyira szépek voltatok minden, annyira magával ragadó, megható és felemelő volt az egész, olyan harmóniát és egységet sugároztatok, hogy szinte ömlöttek a könnyeim. És ez nem az a szívszaggató sírás volt, hanem az, amikor túlcsordul a szíved, és azt érzed, hogy nem lehet fizikailag elbírni ennyi örömöt, szépet. Aki még nem élt át ilyent, az nem is értheti.
Nem ragozom tovább, képtelenség szavakkal kifejezni azt, amit kaptunk, nagyon-nagyon köszönöm, és kívánom, hogy még sok ilyen élményt teremts a világnak és Önmagadnak.”
Takács Beus
"Szia, kedves Mahasti!
Szerintem is fantasztikus volt a gála! A táncod Hajnikával - ahogy ott is mondtam - zseniális volt! Hajnika annyira tüneményes volt, ahogy élvezte mosolyogva, időnként rácsodálkozva a csillogó botra, néha kinézve büszkén a közönségre, szóval engem lenyűgözött!
A többiek tánca között is - már amit az átöltözések között meg tudtam nézni - voltak elvarázsoló dolgok, megint éreztem a büszkeséget, hogy ide tartozhatom :-).
Na igen, mi most épp nem brillíroztunk, magam részéről a Layal versenyen jobban ment, a botosnál az első rázásnál azt éreztem, hogy a biztosítótűk ellenére elindult lefelé a rázókendőm, ezen kissé aggódva aztán nagyon vicces bakit is ejtettem, de legalább tudom, van mit gyakorolni. Azért tavaly ilyenkor lehet, hogy utána sírva is fakadtam volna, most már szerencsére nem ejtett ennyire kétségbe :-)."
Bajnok Ildikó