„… a lényeg – és amiről eszembe is szoktál jutni – hogy „laza száj”. Szerintem ez sokunknak megmaradt a workshopról.
Nagyon jól éreztem magamat a ws-en. De szerintem mindannyiunkon látszódott, hogy örültünk, hogy tanulhattunk. Jó lett volna, ha több időnk marad táncolni. De hát táncolni sajnos sosincs elég idő. Amit nagyon jó volt hallani, hogy nem kell utánozni nagy/nagyobb táncosokat. Hiszen valóban attól egyedi mindenki és minden táncos, ha azt táncolja el, amit érez. Hiszen a tánc is (mint pl. a rajzolás, zenélés és egyéb alkotó tevékenység) nagyon jó „lélekventillációs eszköz”, meg kell szellőztetünk megfáradt, néha megtört vagy éppen vidám lelkünket, testünket. És ez leginkább akkor lehetséges, ha tánc közben tényleg magamra figyelek és nem egy más által kitalált koreóra.
Újdonság volt számomra, hogy a nézők az előadót „tükrözik”, hogy magunkra is rácsodálkozhatunk (amit szoktunk is, csak valamiért azt gondoljuk, hogy a színpadon ezt nem kell), hogy meglepődhetünk, hogy kacsinthatunk, hogy a dobszólót is dúdolhatjuk vagy "mondogathatjuk". És kell is, hiszen amit gondolok, az a legtöbb esetben látszódik is az arcvonásokon.
Köszönjük a csodás, pezsgős délutánt. További szép, vidám táncos napokat kívánok Neked. Üdvözlettel, tisztelettel, szeretettel, hálával: Bea”