Ma volt az első hastáncórám és sikerrel teljesítettem élve, de kezdem az elején. Úgy kezdődött minden, hogy 5 perc késéssel estem be az órára és megdöbbenve tapasztaltam, hogy az 5 főből sajnos csak 3-an jelentünk meg Andi, Móni és Én. Viszont sokkal családiasabb volt a légkör így utólagosan visszagondolva. Az óra folyamán nagyon jól éreztem magam, és ahogy láttam a többiek is. Sokat nevettünk és jól éreztük magunkat a lányokkal és Mahastival.
Miket is tanultunk ma? Kezdtük az alapállással, aztán megtanultunk az izolációs gyakorlatok alapjait. A hasizom részeinek külön mozgatását egyenlőre lehetetlennek tartom, mert eddig az se tudtam, hogy ott izmok vannak, nem hogy azokat még mozgatni is lehet. A jó hír viszont az volt, hogy a lányokkal olyan jól dobáltuk a mellünket, hogy szintet is léphettünk és tovább haladhattunk. Érzem, hogy hosszú út áll még előttünk, de legalább megtettük az első lépést. Valamint azt is érzem, hogy ennek izomláz lesz a vége.
Összességében nagyon jó volt, sokat nevettünk, tanultunk és jól éreztük magunkat. Jó volt, hogy mindenki nagyon vidám volt. Nagyon örülök, hogy ennek a csapatnak a tagja lehetek.
A Holdfény Lányai Páros és Csoportos Nemzetközi Hastáncverseny kapcsán:
Mahastinak nagyon köszönöm azt a rengeteg infót, amit a pocakos tánc kapcsán megosztott velünk. Ő az élete folyamán rengeteg és különféle tematikájú workshopon vett részt belföldön és külföldön egyaránt. Megtanultam tőle -egyebek között-, hogy nem létezik olyan, ahol ne tanulnál valamit, ahol nem tudnál elsajátítani, magadévá tenni akár egy szeletkéjét az adott tematikának. Nekem "nagyfiam" van, mégis rengeteg élménnyel gazdagodtam, amit hasznosítani tudok majd az életem folyamán. Például a következő terhességem/szülésem kapcsán...:)