"Szia, kedves Mahasti!
Szerintem is fantasztikus volt a gála! A táncod Hajnikával - ahogy ott is mondtam - zseniális volt! Hajnika annyira tüneményes volt, ahogy élvezte mosolyogva, időnként rácsodálkozva a csillogó botra, néha kinézve büszkén a közönségre, szóval engem lenyűgözött!
A többiek tánca között is - már amit az átöltözések között meg tudtam nézni - voltak elvarázsoló dolgok, megint éreztem a büszkeséget, hogy ide tartozhatom :-).
Na igen, mi most épp nem brillíroztunk, magam részéről a Layal versenyen jobban ment, a botosnál az első rázásnál azt éreztem, hogy a biztosítótűk ellenére elindult lefelé a rázókendőm, ezen kissé aggódva aztán nagyon vicces bakit is ejtettem, de legalább tudom, van mit gyakorolni. Azért tavaly ilyenkor lehet, hogy utána sírva is fakadtam volna, most már szerencsére nem ejtett ennyire kétségbe :-)."
Gáláról:
„Hazafelé az autóban pont azt beszéltük a lányokkal, hogy a Szívvel-Lélekkel Stúdió annyira nagyon te vagy. Minden konferálásban, minden táncban érezhető. Élmény volt ismét! Én személy szerint a nyitó táncotok alatt a sírással küszködtem, annyi érzelem volt abban a csodás táncban. Gondoltam is, hogy ezek után én fel nem állok táncolni, mert meg sem tudok mozdulni - aztán mikor felkonferáltál minket és még szubjektív gondolataidat is megosztottad a közönséggel, akkor ismét átfutott rajtam az a kellemes borzongás, amit csak ritkán érzek: hogy igen, itt jó helyen vagyok, mert valaki a szívével, lelkével nyitott a világra és benne minden emberre.”