Ma volt az első hastáncórám és sikerrel teljesítettem élve, de kezdem az elején. Úgy kezdődött minden, hogy 5 perc késéssel estem be az órára és megdöbbenve tapasztaltam, hogy az 5 főből sajnos csak 3-an jelentünk meg Andi, Móni és Én. Viszont sokkal családiasabb volt a légkör így utólagosan visszagondolva. Az óra folyamán nagyon jól éreztem magam, és ahogy láttam a többiek is. Sokat nevettünk és jól éreztük magunkat a lányokkal és Mahastival.
Miket is tanultunk ma? Kezdtük az alapállással, aztán megtanultunk az izolációs gyakorlatok alapjait. A hasizom részeinek külön mozgatását egyenlőre lehetetlennek tartom, mert eddig az se tudtam, hogy ott izmok vannak, nem hogy azokat még mozgatni is lehet. A jó hír viszont az volt, hogy a lányokkal olyan jól dobáltuk a mellünket, hogy szintet is léphettünk és tovább haladhattunk. Érzem, hogy hosszú út áll még előttünk, de legalább megtettük az első lépést. Valamint azt is érzem, hogy ennek izomláz lesz a vége.
Összességében nagyon jó volt, sokat nevettünk, tanultunk és jól éreztük magunkat. Jó volt, hogy mindenki nagyon vidám volt. Nagyon örülök, hogy ennek a csapatnak a tagja lehetek.